Miért a WC-n kell etetnem a gyerekem?

A szoptatás fontos. Sok helyen lehet erről hallani, és azt hiszem, ehhez kétség sem férhet. Ám mégis úgy érzem, ez csak akkor fontos, ha otthon a négy fal között akarod csinálni...

A nagyobbik másfél évig cicizett kisebb, nagyobb nehézségek mellett. Na nem nonstop, és a végén már csak az elalváshoz kellett neki, de az elején még annyira nagy feneket kerítettem a procedúrának, hogy tényleg csak otthon, vagy a család más tagjainál tudtam elképzelni, hogy megetessem a gyereket. Így gyakorlatilag, ha ki is mozdultunk, nagyjából egy bevásárlásnyi időnk volt, mert rohanni kellett haza. Ugyanis nem hiszek az időre etetésben, így igény szerint szoptattam, és így járok el a kicsinél is. Hiszen én sem akkor eszem amikor ideje van, hanem amikor éhes vagyok. És jajj annak, aki nem hagy olyankor enni!

Na most úgy alakult, hogy a nyolc hónapos talán még nagyobb cicista, mint a bátyja... Próbálkozom én a mindenféle más kaják bevezetésén, egyelőre nem sok sikerrel... Így marad a szoptatás. Két óránként, óránként, öt percenként. Most már azért én is lazább vagyok, meg amúgy sincs nagyon választásom, mert egy 3 évest nem zárhatok be a lakásba fél évre. Viszont vagyok annyira prűd, hogy nem tudok nyilvánosan szoptatni. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy előkapom a mellem az utcán, a tescóban, vagy a játszótéren... Amiben egyébként semmi kivetni valót nem látok, tök természetes dolog, és inkább ezt nézem, mint egy síró csecsemőt. Vannak persze ilyen-olyan kendők, amivel letakarhatod magad, de azt F nem viseli el...

És itt jönnek a bonyodalmak. Ugyanis sajnos nem sok helyen vannak erre felkészülve. Csak a közelmúltból pár példa. Szép kis-nagy városunk egyik legpatinásabb hoteljébe érkeztünk egy esküvőre. Kérdem, hol tudom megetetni a gyereket? Először egy kis szemkikerekedés. (ezt amúgy már megszoktam) Aztán bevezettek egy nagy terembe, aminek az ablakain nem volt függöny, és az utcára néztek. Kerestem, de nem nagyon találtam egy eldugott sarkot sem... Azért megpróbáltam, de F-nek sem tetszett a hely, úgyhogy nem jártunk sikerrel. Később már annyira nyűgös volt, hogy inkább bementem vele a WC-re, és ott már evett... Neki kell a nyugi, amit egy nagy teremben aligha kaphat meg. Plussz a be-be csalingázó pincérek is voltak annyira érdekesek, hogy inkább rájuk figyelt. Másik példa. Siófok. Part menti kávézó. Gondolná az ember, hogy ilyen helyen csak van valami lehetőség. Kikérjük a kávénkat, mert ugye nehogy azt higgyék, hogy csak potyapisire jöttünk. Kérdezek. Van pelenkázó. Fúúú mondom, jó kezdet. Igen, volt egy koszos pelenkázó asztal a WC előtt. Na ki találja ki végül hol evett a gyerek? Szintén itt a városban, étterem. Szeretjük, mert egész jó a kaja, és közel van. Próbálom én általában úgy intézni, hogy F egyen mielőtt elindulunk, dehát nem mindig sikerül, így ott is többször evett már a WC-ben...

Tudom, hogy azért vannak kezdeményezések ezügyben, de most valahogy úgy érzem, nem vagyunk szívesen látott vendégek. Ráadásul nagyon szuper helyek vannak Budapesten, csakhogy elárulok egy titkot. Az ország nagy része nem Budapesten él. Vidéken pedig valamiért jóval kevesebb a lehetőség, és az effajta igény. Ex-fővárosiként ez jó nagy pofánverés volt nekem. Ráadásul nyáron akar a fene felautózni a 40 fokos belvárosba, inkább lazulnék valamelyik tóparton.

Úgyhogy kedves vendéglátósok! Kérlek, kérlek próbáljatok erre odafigyelni! Istibizi nem marad el a borravaló! Ugyanis amikor néhanapján találunk egy-egy helyet, ahol van rendes baba-mama szoba, vagy csak kapunk némi empátiát, és kedvességet, nem szoktunk fukarkodni. Ráadásul álljon itt pár kulisszatitok:

- Ha a babám éhes --> sír --> meg kell szoptatni

- Ha a babám fáradt --> sír --> meg kell szoptatni

- Ha a babám szomjas --> sír --> meg kell szoptatni

Ugye milyen egyszerű? Mindenki jobban jár! A gyerek megnyugszik, én megnyugszom, és a vendégeknek sem kell hallgatni a sírást ;)

Szívem szerint bizonyos kategória felett kötelezővé tennék egy ilyen helyiséget!

Amennyiben pedig van bármiféle kezdeményezés ezügyben, hol írjam alá? :)