Most itt alszik az ölemben. Ülök a kanapén, és nem merek mozdulni, ezeket a sorokat is nagyon óvatosan pötyögöm.

Éjszaka megint kelt. Vagy vissza se aludt. Már nem is számolom a kelések számát, csak érzem a fáradságot a szemeimen, és a fejemben. Sokszor nem jutnak eszembe már egyszerű szavak sem, a bonyolultabbakról meg már rég lemondtam. Ilyen lehet amikor az ember öregszik, és a régi mindennapi dolgok is kihívást jelentenek. Most már megértem az idősek türelmetlenségét, és mérgét. Vajon nyugdíjas koromban be fogom tudni pótolni ezt a sok kimaradt órát? Talán. Ha addigra nem valami elmegyógyintézetben kötök ki, ahol csak nyálcsorgatva ülök majd a sarokban. Bár ha jobban belegondolok ez most is megvan... Ha egyszer olyan helyzetbe jutok, hogy valakit kínoznom kell, biztos, hogy az alvásmegvonást választom. Én már azt is bevallanám, amit még csak kitaláltak...

Miért nem alszik? Szoktam tőle kérdezgetni, de nem válaszol :( Igaz, hogy még csak 7 hónapos, de kitartó vagyok, hátha egyszer csak küld valami jelet. Bár már elég sok mindent kipróbáltunk. Miután elaludt tettem le így, tettem le úgy; egyik oldalra, aztán a másikra, az ágy közepére, hátha csak zavarja a rács, de semmi. Próbáltam vékonyabb takarót, és vastagabbat. Lazító fürdőt, masszázst, csendet, sötétet. Ezek mondjuk az elalvásban segítenek is, de hogy mire ébred fel az rejtély. Jó esetben egy-két óra múlva ébred, és mehetek. Átvonulunk a kanapéra és ott próbálkozom tovább. Ez megy egész éjszaka. Persze lehet, hogy jön a foga, front van, mozgásfejlődik, a csillagok állása nem megfelelő, telihold van, vagy az is lehet, hogy valaki megátkozott. De minden áldott nap van valami???

Mostanában még a lezuhanyozni sem mindig sikerül. Pedig már olyan gyors vagyok, mintha csak kezet mosnék, és olyan halk, mint a horrorfilmekben a kaszabolás előtti rész. Mondjuk úgy is érzem magam, amikor bekapcsol a babaőr... Csak azért nem fakadok sírva, nehogy még jobban felébredjen. Belül persze sikítok és toporzékolok. És

azt kérdezgetem, hogy MIÉRT??? Szerintem tuti tömeggyilkos voltam előző életemben, és így kell vezekelnem.

A nagy sem aludt fél éves korától nagyjából másfél évig. Ő 3-4 órát fent volt, aztán aludt ugyanennyit. Az is horror volt, de ez talán még rosszabb. Csak az tartja bennem a lelket, hogy egyszer vége lesz az éjszakázásnak. De vajon meddig lehet ezt csinálni úgy, hogy ne legyenek hosszú távú következményei?

Nappal sem jobb a helyzet. Biztos van aki azt hiszi, hogy milyen jó egész nap itthon, ülni a kanapén és a tv-t bámulni, vagy facebookozni. Hát én már nagyon unom. Hogy nem tudok semmit csinálni, hogy elzsibbad a karom, a hátam, unom a filmeket, a facebookot és unom az unalmat. A szennyes és a mosatlan hegyekben áll...

Most alszik egy ideje. Párszor felébredt, de sikerült visszaaltatni. Ha nem pihen, nyűgös.

Ki kéne mennem a mosdóba. A hajamat is meg kéne mosni. Talán majd ha felébredt...