Elég nehéz napok vannak mögöttem. F alig alszik, V új ovit kezd, ráadásul sokat vagyok egyedül velük, és valljuk be csodálatos dolog az anyaság, de azért sokszor összepakolnék, és elhúznék egy hétre valahova ahol csak és kizárólag egyedül lehetek.

Szóval itt a 10-es lista:

1. Utálom, hogy mindig van itthon csoki. És bizony meg is eszem. Néha megkérdezem a gyereket, hogy ad-e, de sokszor csak sunyiban megdézsmálom amikor nem látja.
2. Utálom, hogy nem aludtam át éjszakát lassan egy éve. Talán ez a legnehezebb. Nem tudok a kicsivel nappal sem aludni, mert úgy csinál mintha forró lávára próbálnám letenni, és rögtön felpattan amint leér a feje. Éjszaka meg a fene tudja miért kel. Jó esetben 1-2 óránként, de van, hogy fél óránként nyöszörög valamin...
3. Utálom, hogy 40 fokban is hosszú nadrágban járok, mert nincs időm leszőrteleníteni a lábam.
4. Utálom, hogy nem lehetek soha egyedül. Még a Wc-n sem.                                                                                              
5. Utálom, hogy a gyerek tükör, és mindent megmutat. Jót, rosszat. Mostanában egy-két tevékenység között simán elejt egy basszameg-et.
6. Utálom, hogy a maradékon élek. Mert ha eszem rendesen, akkor sincs szívem kidobni a kaját, így azt is megeszem, amit a gyerekek meghagynak, ezért inkább kivárok, és eszem, ami marad.
7. Utálom, hogy nem tudtam beülni egy jó kis fürdésre zenével, forró vízzel, kedvenc illataimmal több, mint egy éve.
8. Utálom, hogy sokszor türelmetlen vagyok, amit utána persze mindig megbánok, de abban a pillanatban nem tudok nyugodtan reagálni.
9. Utálom, hogy elindulni valahova olyan, mintha túlélőtáborba mennénk. Ráadásul eddig mindig otthon hagytam valami fontosat.
10. Utálom azt a felelősséget, ami rajtam van, és amitől már nem is szabadulhatok életem végéig.

+1 Utálom, hogy ezt a bejegyzést hetekig tartott összerakni, mert amint leültem F ébredt...