Nagyon régóta vágytam már Hollókőre. Még sosem voltam, de valahogy mindig olyan mesebelinek képzeltem. Persze 2 pici gyerkőccel nem könnyű olyan helyet találni, ami megfelelő arra a pár napra. Merthogy mindenkinek megvannak a saját igényei.

T akár egész nap áztatná magát valami jó meleg vízben, ami mondjuk most nem feltétlenül opció, de legalább a "megtehetném érzés" meglegyen :) A legkisebb családtag ugye még csak 7 hónapos, így neki igazából a hely mindegy is,csak meglegyen a kajaadagja, amit javarészt még én szolgáltatok neki. V 3 évesen már picit nehezebb dió, így mindenképpen szükséges gyerekmedence, meg némi gyerekprogram sem elhanyagolható, bár szerencsére a lelkesedésünk hamar átragad rá, így gyakorlatilag mindenhol megtalálhatjuk a számításainkat. Fagyizó pedig szerencsére elég sok helyen van, ahol mondjuk az egész napját képes lenne eltölteni.

A végére maradtam én :) Nos, én szeretek azért körülnézni egy-egy városban. Felfedezni a látnivalókat, és némi kultúrát magamba szívni. Azzal azért tisztában vagyunk, hogy a múzeumlátogatásoknak nem most van itt az ideje, azt nem is szoktuk erőltetni, bár titkon remélem, hogy eljön majd az idő, amikor a fiúkkal be lehet menni egy ilyen helyre anélkül, hogy attól félnék, hogy kicsúzlizzák a Mona Lisa szemét.

A következő nagyon fontos szempont a helyválasztással kapcsolatban, hogy ne legyen túl messze. Székesfehérvárról nagyjából két óra alatt oda kéne érni, és ebben nyilván benne van minimum egy megálló. Merthogy a fiúk nem feltétlenül vannak oda az autózásért. V már egész jól bírja, főleg, ha ebéd után indulunk, és sikerül elaludnia. Ez most konkrétan egy órát tartott, ugyanis F felébresztette a sírásával. Bár még így is jobban viseli, mint a bátyja, aki ennyi idősen képes volt az utat végigvisítani akár 10 perc volt, akár egy óra... Szóval ezért fontos a két órás intervallum. Ugyanis a következő egy óra azzal telt, hogy vért izzadva igyekeztem szórakoztatni a két gyereket hátul, mert tudom milyen érzés úgy vezetni, hogy valaki, vagy rosszabb esetben valakik síráskoncertet adnak a hátad mögött.

Hollókő nagyjából minden szempontnak megfelelt. Bár én azt képzeltem, hogy majd mindenféle népi mesterséget kipróbálhatunk, ez nem feltétlenül volt így, vagy mi nem voltunk kellően körültekintőek. Azért a Világörökség részét képező utcák valóban nagyon cukik, a házak pedig csodaszépek! Én amúgy is odavagyok minden gerendás, tornácos parasztházért :) Mégis olyan érzésem volt, mintha elvesztette volna a lényegét a hely. Lehetett vásárolni mindenfélét, meg láttunk beöltözött lányokat, fiúkat, de valahogy a mesterségek megismerése nekünk kimaradt :(

Vasárnap a várjátékok előszeleként találkoztunk törökökkel. Na ők még máig beszédtéma. Volt náluk puska, amit rendesen meg is töltöttek, és elsütöttek. Az elsö körben még izgi volt, de akkor még nem láttuk közelről a tüzelést. Második alkalommal már igen. V annyira megijedt, hogy sírvafakadt. Később megnyugodott ugyan, de egész végig kérdezgette, hogy a törökök merre vannak, és különben is siessünk vissza a szállodába, mert elviszik a motorját, amit betettünk az iskola udvarára, mert nem akartuk  végig cipelni. Még este lefekvéskor is előkerültek a fránya várostromlók. Nagy nehezen sikerült elmagyarázni, hogy ők igazából kedves magyar bácsik, akik csak azt játszák, hogy törökök, és senkit sem akarnak bántani. Viszont így a várjátékokat jobbnak láttuk kihagyni.

Cserébe volt egy szuper játszótér, ahol a kisházban még kemence is volt, és volt sok mászókás rész. Még a hotelnek is volt egy pici játszótere homokozóval, azt is kipróbáltuk. Meg természetesen a medencékben lubickolás is az egyik fő programok között volt. Szerencsére az idő is kedvezett nekünk. Nekünk szülőknek pedig bár nem nagyon volt fél perc sem, amikor nyugodtan leülhettünk volna, cserébe nagyon finomakat ettünk, és láthattuk a csillogó szemeket, amik az együtt töltött időnek szóltak, legyen az bárhol :)

Összességében úgy vélem jó kis hely, akár gyerekkel is, és mondanám, hogy még visszamegyünk, de annyi sok szép felfedeznivaló van még Magyarországon :)