Nyakunkon a Karácsony. Ezt általában már októberben elkezdem mondogatni, ami ki is tart december közepéig, amikor is elkezdek pánikolni, hogy még senkinek nem vettem semmit...

Szerencsére rutinos online vásárló vagyok. Mondhatni én vagyok a webáruházak célközönsége. Itthon ülök lassan 4 éve, és sokszor már a nagybevásárlást is online intézem. Szerintem aki hasonló helyzetben van, tudja miről beszélek.

Múltkor elmentem a két gyerekkel a Tecsóba, és mire kiértünk öregedtem vagy 8 évet, és csak arra tudtam gondolni, hogy remélem jól laktak közben, mehetünk egyből fürdeni, és aludni, különben vagy összeesek, vagy beülök a sarokba és énekelgetek magamban.

Szóval mióta itthon vagyok még jobban kiműveltem magam a témában. Van jó pár online bolt, ahonnan rendszeresen megveszem a ruháimat, van ahonnan a szappanokat, és van, ahonnan minden szart, amire általában az égvilágon semmi szükségem nincs, de jól esik vásárolni...

Igen, nekem ez a trükköm. Ugyanis az első évben még el van foglalva az ember a gyerek körüli teendőkkel, meg örül, ha kiszabadul kicsit, izgalmas elmenni még vásárolni is. Aztán ahogy nő ez már nem annyira izgalmas. Amikor belépsz valahova már azt szkenneled mi törékeny, mi van olyan magasságban, amit elér, és leránthat, vagy megcsócsálhat. Ez a dolog még hatványozódik is, ha több gyerekkel mész, amiből az egyik éppen dackorszakban van, és képes azon is fél órát üvölteni, ha nem ő tolhatja a kocsit, vagy ha csak megkérdezed, hogy akarja-e tolni a kocsit megelőzésképpen. (csak egy tipp: TELJESEN MINDEGY, hogy megkérdezed-e) A ruhavásárlás pedig esélytelen gyerekkel. Én már nekik is online veszek kb mindent a cipőn kívül, mert úgysem akar próbálni, nem tetszik neki semmi, és a legjobb buli a ruhák között bújócskázni, de úgy, hogy ha már keresed, és 3 bolttal arrébb is hallják, hogy üvöltöd a nevét, még akkor sem válaszol, hanem csak lapít egy sarokban...

A második évben már egyre többször veszed észre, hogy ezt is - azt is online vettél meg. Amíg a gyerek alszik csendben vagy, nehogy valami felébressze, így legalább egy-két órád van arra, hogy a gondolataiddal legyél. Jönnek a hírlevelek. Ilyen akció, olyan készletkisöprés, amolyan szezonvégi kiárusítás. És kattintasz. És vásárolsz. Mert a következő párbeszéd zajlik le a fejedben:

- Hú, de jól néz ki az az ing, és milyen jó áron van!

- De minek nekem ing? Egész nap itthon vagyok, és kajafoltos pólóban flangálok.

- Majd amikor elmegyek kávézni, vagy moziba az énidőmben! Akkor majd csinosan felöltözöm!

- Hm, igen, akkor majd jó lesz!

- Ha teszek a kosárba még pár dolgot ingyen kiszállítják. Tökre megéri!

Na és itt indul a lavina. Jön még az inghez egy nadrág, egy ruha ( mert az évi max. 1 esküvőre kell ám új ruha...), még pár ing, vagy a gyereknek egy-két póló. És jól érzed magad, mert lesznek új ruháid. Meg mert várhatod a futárt. Mert izgatottan bontod a csomagot, mint egy ajándékot. És ha a méreted eltaláltad, és mondjuk nem is áll nagyon rosszul a szajré ( párszor azért belefutottam méretproblémákba, így lett Anyukámnak unikornisos pólója) beteszed a szekrénybe, és várod a napot, amikor felveheted. És várod. És várod.

Visszakanyarodva a trükkre. Biztos sokan ismernek kínai oldalakat, ahonnan 1-2 dollárért lehet mindenféle giccses, vagy "nagyon hasznos" cuccokat rendelni. Amikor nagyon letört vagyok, és ezt vásárlással próbálom kompenzálni, de van erőm végiggondolni, hogy tényleg kell-e az a nagyon olcsó ruha (nem, nem kell, mert amúgy nem hordok szoknyát, sem ruhát, mert elefánt lábaim vannak), akkor felkeresem a kedvenc kínai oldalam, és veszek mondjuk egy-két dolgot cirka pár ezer forintért. Így megvan a vásárlással járó jó érzés, nem költöttem egy rakat pénzt olyan ruhára, amit nem biztos, hogy fel fogok venni, de lesz cserébe új telefontokom például. ÉS eközben még csokit sem ettem! Csupa haszon, és spórolás ;)

( A boltok neveit azért nem írom le, mert egy kanyit nem adnak reklámra, és így is elvásároltam egy ház árát már náluk...)